Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

MÁTKAPÁR A FOTOGRÁFUSNÁL Bodor szalagot vernek fel a dombon a vágtató pántlikás szekerek a tanyákról a városok felé víg boldog Máriák kemény mellét paskolja meg a lakodalmi nóta, most robognak a fotográfus úrhoz s jókedvükkel kicsalják a napot, hogy hallgassa a nótát: Rima mellett van a házunk, kinyílt már a rózsa nálunk, ha fehér kell, szakasszatok, ha piros kell, magam vagyok. A gyárnál karjuk lengetik, mint győztesek, férfit rabolva, s a munkásvőlegény feszengve nagy büszkén átkarolja párját, míg ősegészséggel szabódva a szép parasztlány fölpirul. Ha engem is így vittek volna vad nóták közt tanyáról gyárba elhatározó éjszakámnak pogány nyílt ejtése elébe, most itt meglopva titkukat, a csöppnek, ki lesz nemsokára, megkétszerezett boldogsággal így kívánnék jót szótlanul, inkább csak magamhoz beszélve: türelem csak, derülj, komor vágy, lelked lobogója bomoljon, készül a boldog diadal, sorakozik már a sereg s fegyvert kap a testetlen eszme példás új lakodalmakon. 1927 61