Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

KIRÁLYFIAK AZ UTCASARKON Bezárták előttük az élet aranykapuit s ittrekedtek, nincsen se jobbra, se balra, nincsen se előre, se hátra, ácsorognak az utcasarkokon. A fiaink: megannyi bükksudár, lompos lépésük sebzett szarvasoknak reményeszakadt elbúj dokolása, a napfény barna arcukon megtéved s azt hiszi, hősöket csókol, olyan izmosak mind, a fiaink, királyfiak: jövőnk. Csak állnak, állnak — szemük tört meredt nembánomsággal kíséri a fecskét, hogy hord sarat fészketrakó örömmel — ők sose fognak házat építhetni — elbámulják a rokkant utcaseprőt, ahogy tempósan ortózza a füvet — ők se jutnak biztos keresethez — s dühösen köpnek a kutyák felé, kik kergetőzve űzik párjukat, állatsor-irigy undorral vegyest — ők tán hiába vágynak tiszta párra — se ház, se pénz, sem szűz nő, sem kenyér, úgy ébrednek s úgy fekszenek pirulva kenyeretlenül, tehetetlenül: 62