Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

előtte egyetlen európai nép sem, s a magyarság csakúgy veszélyeztetett, mint a költő hazája: „Keletre néz, de Délre les a jel." A horogkereszt mindenütt feltűnik: Útját fokonként sorjánt döngöli, előbb a baszkok, negyedszerre mi. Itt is ez a jel, ott is ez a jel: made in Germany, made in Germany. Az egyre nagyobb hullámokat verő irredentizmust veszi célba a Lármafa című verse. A hazai és a magyarországi nacionalisták, kihasználva a német fasizmus terjeszkedésével kialakult történelmi helyzetet, egyre nyíltabban hirdették területi követeléseiket az utódállamokkal szemben. Győry világosan látta, hogy mindennemű revízió a haladó erők gyengítéséhez vezet, s a magyarság, Csehszlovákia, Közép-Európa népei sorsának megpecsételődését jelentené. Ezért veri a „lármafát", ezért figyelmeztet, hogy a magyarság legfőbb problémája létének megőrzése, nem pedig földrajzi határai, hiszen a fasizmus elnyeléssel fenyeget minden népet Európában: Nem szabad többé kialudnia a nemzetvédő jajveszékelésnek: A köd nem égbolt! — S minden lármafa e kérdést verje: Hol van, nem az ország, de a magyar Lét új határa ina ? A harmadik vers — Az én két testámentumom — a fasiszta eszmékkel együtt terjedő, ijesztő méreteket öltő antiszemitizmus ellen íródott. A költő a faji elméletek abszurditására mutat rá a bibliai motívumokból építkező versben. A „übermensch"-clmélet megszállottjait, a „különb vagyok, mert fölötted vagyok" ocsmány faji fölényeskedőit állítja pellengérre, akik a „kereszténység" nevében követik el gaztetteiket. Győry prágai tartózkodásának a náci hadak bevonulása, vagy ahogy egyik versében írja: az „új tatárjárás" vetett véget. A megszálló német hadigépezet láttán felrémlik előtte saját sorsán túl nemzete és Európa népeinek eljövendő sorsa, hazája teljes pusztulásának reális veszélye, amely a szervezett ellenállás helyetti gyáva kompromisszumok következményeként állott elő. Az egyik utolsó 234