Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

jéért fájó, de Európa népeiért aggódó költő alapállása ez. A veszélyérzet sem nyomja el benne azonban az optimizmust. Az 1938-as év Prágájáról „körképet" festve, jóval a Szovjetunió elleni náci támadás előtt megjósolja a fasiszták bukását: Kultúránk, fehér üszőnk, álmunk, egyelőre tán el kell válnunk. S mert, aki másnak vermet ásott: Keleten lesz Nyugat bukásod... (Prágai körkép) S hogy mindenek — minden baljós előjel — ellenére is hisz egy kedvezőbb történelmi fordulatban, azt a Holdfogyatkozás a prágai Szőlőhegyen című versének szerkezeti felépítése is bizonyítja. Ez az egyetlen olyan Győry-vcrs, amelyben a leglényegesebb mondanivaló a külső tagolásba van bekódolva. A fogyó Hold sarlójához hasonló felépítésű vers első sorai a költő hazájának szomorú sorsáról tudósítanak: Egy ország elfogyott, így ősszel, ártatlan, hiába... Egy ország elfogyott, mint égen a holdnak világa. A jambikus lejtésű, spondcusokkal lassított, sóhajszerűen elnyújtott sorokkal induló, kétsoros strófákból építkező költemény — versszakonként egy-egy szótaggal rövidülve — eljut a teljes megsemmisülés határát szimbolizáló, egyszótagú sorokból álló versszakig: holt volt. Hogy innen versszakonként gyarapodva, mintegy erőre kapva hittel és eltökéltséggel zenghesse: nem lehet az élet természetes rendjét tartós érvénnyel felborítani. A jelen kilátástalanságát, szörnyűségeit követni fogja a jobb, boldogabb, emberibb jövendő. A müncheni tragédiával azonban megpecsételődött hazája sorsa. A Magyar Újságol beszüntették, a költő, a publicista elvesztette fórumát. Az utolsó számok egyikében még közölte három sokat idézett versét: A jel, Lármafa és Az én két testamentumom címűeket, amelyekben a legégetőbb kérdéseket veti fel. A jelben a horogkereszt jegyében fenekedő fasizmus veszélyére, a fasiszta fenevad terjeszkedési étvágyára utal. Nincs biztonságban 233