Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

Győry a magyar nyelvű költészetben az elsők között figyelt fel a fasizmus igazi természetére és veszélyeire, s határolta el magát a leghatározottabban annak embertelen eszméitől. Eleinte optimizmussal töltötte el a német munkásság ellenállása, a Hitler-ellenes szabotázsakciók híre. Érdekes példája ennek a Vízió című versamelynek alcíme világosan utal a teremtő ihlet forrásaira: Ceruzát jegyzet a német erdőégésekhez. Ebben a versében Győry elsőkén, jósolja meg az új diktátor elkerülhetetlen bukását: Wotan dühöng, Marx megfordul a sírban, ropog a csontja földnek és az égnek, síkon, hegyen s tengeren barna-pírban a káosz-erdő vörhenyei égnek, a vak tekintély látszat-magosában egy őrült ideg megmered veszejtőn: s leölt barátok hulla-sorfalában a nagy-nagy Führer megindul a lejtön. Győry eszmei fejlődése nagy ívben kanyarodott a „kisebbségi géniusz" lokális horizontjától a német erdőtüzek meglátásáig, de a fasizmus tényleges erejére, bomlasztó, lélekmérgező hatásának valódi mértékére csak a harmincas évek végén, az új háború fenyegető árnyékában döbbent rá. Életének ez a szakasza a legnemesebb emberi és művészi dokumentumokat szolgáltatja a két háború közötti magyar költészet történetéhez. Kevés ilyen férfias merészségű költője volt a magyar antifasizmusnak abban az időben. Nem a tettektől irtózó éteri humanizmusnak, hanem a tettekre sarkalló „kardos humanizmusnak" volt a hirdetője. Költői eszközeit e központi gondolatnak vetette alá, lírájának korábbi mozgató rugói: a kisebbségi sorsproblémák a háttérbe szorultak. A sorsdöntő 1938-as év januárjában a Magyar Újság szerkesztőségével Prágába távozik. Költészetében egyre sűrűsödnek az aggodalom, a féltés komor, fekete színei. A költő jól látja a problémákat, de maga is retteg hinni a megsejtett tragédiában. Az 1938-as Prága azonban nem sok jóval kecsegtet, Ausztria megszállása félreérthetetlenül jelzi a német terjeszkedés irányát: Csehszlovákia a hitleri harapófogó szorításába került. Ebben a baljós politikai atmoszférában, a megsejtett vég nyomasztó súlya alatt, erkölcsi erőben, bátor kiállásokban gazdag költészet születik a tollán, melynek kulcsmondata az Afágia című versének egyik sora: „Európát érzem, de Gömörért fájok..." A Prágában is szülőföld232