Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

csillogjatok, égjetek, szálljatok erre, szálljatok arra, szálljatok szerte, vár az ég, komor cg, fekete magyar ég... (Újarcú magyarok) A Csehszlovákiában utazgató Móricz Zsigmond is felfigyelt Győry verseire. Új kötetének megjelenése után (1927) boldog lelkesedéssel ölelte keblére a fiatal költőt a Nyugat egész olvasótábora előtt. Ilyen intenzitással, ekkora elfogult lelkesedéssel és érzelmi telítődéssel csak Adyról írt: „Egy szlovenszkói költőnek kötetét kaptam ma kézhez, s míg olvastam a verseket, felajzott előttem minden szomorúság, amely isten szerint való hangokat kap ebben a könyvben. Győry Dezső: Újarcú magyarok című könyve ez..." Ennél melegebb hangú és rangosabb helyről jövő elismerést és biztatást nem is remélhetett a fiatal költő. Móricz írásának elismerő szavai előrelendítő hatással voltak a költő fejlődésére. A nagy író tekintélyének reflektorfénye egy pillanatra az egész magyar nyelvterületre szóló érvénnyel világította meg a fiatal költő nemes szándékkal felnagyított alakját. Igazán jelentős, széles körű visszhangot azonban csak a magyar kisebbségek körében keltett. Ezzel a kötettel született meg a par excellence szlovákiai magyar költő, aki szervesen a tájba épülve, sajátos, máshol sehol el nem mondható mondanivalókkal zengte a szlovákiai magyarság szívhangjait. A Sarló radikalizálódó fiataljai által előidézett politikai hullámverés azonban megtorpantja a költőt. Polgári neveltetése megakadályozza Balogh Edgárék követését a párt soraiba. Nem akarja elkötelezni magát egyik oldalra sem (vö.: Egyenes út). A reakció is fclneszel, s a széles körben ható költőt megfosztja állásától, hogy ezzel letérítse választott útjáról. A kenyerét és kedvét vesztő költő elbizonytalanodik. Nevelőséget vállal vidéken, egy időre eltűnik az irodalmi-társadalmi élet küzdőteréről. Úgy érzi, hogy a kapitalizmus csehszlovákiai világában csak a népelnyomók kiszolgálói, a lakáj lelkűek, az elveiket és emberségüket feladók érvényesülhetnek. Aki erkölcsében és eszmeiségében tiszta marad, azt tehetetlenségre kárhoztatják a politikai-társadalmi hatalmat gyakorlók: Itt tenni kéne valamit, nézd: a gonoszság s vakság hahotázik, s szemed s szemem csak szúrós könnyben ázik. Itt tenni kéne valamit. 229