Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

Ez a költemény a költő harmadik kötetéből, A láthatatlan gárdából (1927) való, melynek versanyagát a Kassai Napló szerkesztőjeként írta. Formai és tartalmi szempontból egyaránt különbözik ez a kötet a korábbiaktól(Hangulatok..., 1921; Százados adósság, 1924). A pályakezdő költőt a feszesebb versformára, a sokszor mesterkélt formanyelvre való törekvés jellemezte, majd az Ady versszerkezeteit és lírai helyzeteit követő formai-frazeológiai megoldások határozták meg. Ebben a kötetben feloldódik a versszerűség, megnyúlnak a sorok, bizonytalanná válik a ritmus. Az addig általában jambikus, ritkábban magyaros verselési gyakorlatot a szabadabb sorú, oldottabb verselés váltja fel. Ez a változás nem volt külső hatások nélkül való: nyelvének expresszionizmusa, mozgalmasabbá válása Szabó Dezső hatását; a költői magatartásforma változásai, a motívumanyag, a töredezett-szaggatott felkiáltások pedig Kassák Lajos sugallatát mutatják. A formai változások eszmei gazdagodást, megújulást takarnak. Ama eszmei radikalizálódás következményei, melyen a fiatal költő Kassára kerültével a magyar emigránsok és Fábry Zoltán hatására átesett. Kelet-Szlovákiából Prágába vezetett az útja. Költői fejlődésére meghatározó befolyással volt az ország fővárosa. Különösen a magyar főiskolásokkal való találkozása volt gyümölcsöző. Győry felszabadítóan hatott a fiatalokra, nagyrészt neki köszönhető a háború romjai alól kisarjadt új nemzedék öntudatosodása. A bálványrombolót, az útmutatót, a váteszt üdvözölték benne. Prágai tartózkodása alatt zendült fel Győry költészetében patetikus erővel az új nemzedék mást-akarása, az az igény, hogy szakítani kell a múlttal, le kell számolni az apai örökséggel. Az ő hatását kell látnunk — a társadalmi-politikai események kisugárzása mellett — abban a fejlődési jelenségben, hogy a Sarlóba tömörült ifjúság végképp lemondott az idősebb nemzedékkel való együttműködésről, s a maga útjára lépett. Lelkesítő versei lendítőerőként, felvillanyozó sugalmazásként hatottak a mozgalomra. Szlovákia-szerte szavalták verseit a sarlósok tábortüzének fényében (A balogi hegyek; Mai tábortüzeknél; Királyfiak az utcasarkon; Apákat félteni; Prédikálok; Folyópart stb.). A mozgalom választott poétája lett. A magyar értelmiségi ifjúságnak ajánlotta negyedik kötetének címadó versét, őket szólítja meg a vers első sorában: Csodálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák, más fényű, más lángú, más színű tüzek, 228