Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

PÉNZÉRT-KURUCOKNAK Míg értük is vívtunk bajt előőrs-poszton, hizlalódtak itthon kétféle jó koszton, s ha sovány testünkből felcsuklott a bánat, emlegették sűrűn az édesanyánkat, s ha előretolva nagy vadidegenben keserűség gyűlött sebzett idegekben, a koncot féltették: a maguk irhájok, s így biztattak szóval: néz édesanyátok. De mikor aztán a veséjükbe láttunk, hogy prókátorságuk csak tovább-romlásunk, s ők, bármennyire is harsogják a szájak: nem jó sáfárai az édesanyának, s bátran és vitézen vállaltuk az eszmét, s nélkülök, sőt szemben, a sorsunk keresztjét, s méz-ígéretért sem hagytunk rést a gátnál: jött a feketítés, fúrás, gáncs — anyánknál. Hogy így, meg hogy úgy, és nagy baj van. (Vigyázat, ezek nem értünk, de a népért csatáznak: s közvetítők koncát dobhatjuk Dunának, ha kinyílik szeme fiúnak s anyának...) ... Jók voltunk, jók lettünk volna mink vitéznek, de: csak cseléd kellett a sok főcselédnek! 110