Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
tőlük tanulták meg az írói mesterség módszertani és technikai alapjait, az ő példájuk vagy közvetlen útmutatásuk nyomán sajátították el a művészi ízlést és igényességet. Ez a termékeny hatás azokra a tehetséges fiatalokra is kiterjedt, akik érzelmileg és világnézetileg az öreg dilettánsokhoz álltak közel. 23 6 Az ellenzéki pártok szellemi hátvédjének hivatalosai - köztük a kultúrreferátust vezető Sziklay Ferenc - az emigránsok politikai és irodalmi tevékenysége között egyenlőségi jelet vontak, irodalmi hatásukat destruktívnak bélyegezték, és jelentőségüket tagadták. 23 7 Az ilyen elfogult és leegyszerűsítő felfogás ellen - amelyet például a többször idézett Szvatkó nem osztott - Fábry már 1926-ban felemelte szavát, és az emigránsok korszakos jelentőségű irodalmi szerepét ma is érvényes módon fogalmazta meg: „Vannak, akik azt állítják (Sziklay Ferenc kultúrreferens a Benedek Marcell-féle Irodalmi Lexikonban), hogy az emigráció nem volt döntő befolyással az itteni irodalomra. Akik ezt állítják: a döntő befolyás ellen akarnak védekezni még utólag is. A köszönet igazságával ki kell jelentenünk nyíltan és ünnepélyesen: az emigráció nélkül ma nem állnánk ott, ahol vagyunk. Ha ők nincsenek, ma az önképzőköri dilettantizmus és provincializmus döntőn és visszacsinálhatatlanul rátehénkedett volna itt mindenre. Az emigráció bécsi reprezentánsai és az itteni szerkesztőségekben elhelyezkedett írói nemcsak az európai nívójú irodalmat jelentették, de ugyanakkor megteremtették a szintén európai nívójú szlovenszkói sajtót, amely egy időben, a legsötétebb magyarországi években, messze felülmúlta a pestit. Ezt nem szabad, és nem is lehet elfelejteni. És ha az emigráció első nagy etapja el is múlt: a kezdő csírák a legfontosabbak. Ezeket pedig ők adták és erősítették, ők, a legárvábbak, a hajszoltak, a föld- és barátnélküliek: a mindenképpen emberpredesztináltak. (Ignotus, Hatvany Lajos, Kassákék, Barta Lajos, Barta Sándor, Kaczér Illés hatása és munkája külön említést érdemel.)" 23 8 A Fábryéhoz hasonló hangsúlyozott elismerés szólal meg Szalatnai Rezső egyik tanulmányában is. (Irodalmi menetrend Szlovenszkón. Magyar Figyelő, 1933, 1-2. sz.) Az emigránsok hatékonyan hozzájárultak ahhoz, hogy a dilettáns burjánzással szemben az egészséges és fejlődőképes irodalom is kibontakozzon, de a dilettantizmus továbbélését és 92
