Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
mi rovattal kezdte meg új pályafutását. Kaszinóból irodalmi társaság lett, gimnáziumi tanárból kritikus, papból, ügyvédből költő és publicista." 22 0 „Ma mintegy száz-százötven írót tenyésztenek ily módon - kommentálta a húszas évek irodalmi állapotát akasztófahumoros grimasszal Fábry. - Volt polgármesterek, bankettszónokok, ügyvédek és az összes papok és párttitkárok, akik önképzőköri játékaikat ily módon mentették át a szlovenszkói magyar kultúra arénájába." 22 1 A később fellépő közírók és szociológusok is fejcsóválva konstatálták ezt a fonák helyzetet. Borsody István, aki egy tanulmányában az olvasóközönség összetételét és nívóját s az olvasók és az irodalom kapcsolatát kissé exkluzív fensőbbséggel vizsgálta, a következőket jelentette ki: „Nincsen elég művelt olvasónk, de van sok dilettáns írónk, akik normális körülmények között az olvasók közt maradnának. De magára maradt kis társadalmunkban lépten-nyomon található hasonló eltolódás, szükség törvényt bont. Szükség okozta, hogy magas nívójú elit helyett irodalmi életünket ellepték a próbálgatok és tapogatódzók." 22 2 Meg kell állapítani, hogy a szűz területként kínálkozó irodalomnak a régi és új dilettánsokkal való elözönlését nemcsak a konjunkturális adottságok és kenyérérdekek idézték elő. Szerepet vitt ebben egy olyan lelki reakcióként megnyilvánuló másnemű társadalmi törvényszerűség is, amely az itteni magyarság életében beállt átható változásnak volt a következménye. A kisebbségi helyzet tényeiként előállt csökkent gazdasági, politikai és kulturális adottságok nemcsak az irodalom anyagi és szellemi színvonalának alakulására, hanem - azzal való szoros kölcsönhatásban - az irodalomtudat megformálódására, s nevezetesen az irodalom társadalmi funkciójának értékelésére is döntő befolyást gyakoroltak. A többségi nemzet kebeléből a kisebbségi sorsba szakadás, a nemzeti létben való veszélyeztetettség és a szociális érvényesülésben való korlátozottság - különösen a nemzeti hagyományokat és az új helyzetet lelkileg mélyebben átélő szellemi értelmiségben - sajátos helyzetérzést és erős védekező reflexeket alakított ki. Ebből a helyzetérzésből és reflexrendszerből az irodalom sem tudta kivonni magát, sőt ezen belül és ennek hatására valóságos nemzetmentő intézménnyé vált. Az irodalomnak ilyen küldetésre való beállítottsága, a nemzeti 87
