Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
öntudat fenntartását és elmélyítését szolgáló szerepvállalása a kisebbségi társadalmakban a nemzetté válás megindulásától kezdve általánosan ismert jelenségnek, mondhatjuk így is: történelmi kategóriának számít. Legközelebbi rokon példaként a szlovák irodalmat hozhatjuk fel, amely a XVIII. század végétől egészen 1918-ig a nemzeti önvédelmet tartotta legfontosabb, szinte kizárólagos feladatának. 22 3 A magyar irodalom fejlődésében ez a tendencia — történelmileg ki nem jegecesedett formában - már a XVI. század elejétől, a török hódoltság és a Habsburg-fennhatóság beállásától kezdve megnyilatkozott, de történelmileg érett és kristályosuk fázisát csak a nemzetté válás folyamatának kialakulásakor, a felvilágosodás korában érte el. Ha a csehszlovákiai magyar irodalom útnak indulását, status nascendijét vizsgáljuk, akkor - mutatis mutandis - nemegyszer annak a nemes felbuzdultságnak is tanúi lehetünk, amely valamikor a felvilágosodás íróit - akik közt persze kiemelkedően nagy tehetségek is akadtak - töltötte el. A konjunktúrától befolyásolt dilettánsok seregében „a csepűrágók, rímkovácsok és iparos költők sáskahadában" 22 4 sok olyan lelkes és jó szándékú tollforgató is akad, aki a dilettantizmus magyar klasszikusaihoz, Dugonics Andráshoz és Mészáros Ignáchoz hasonlóan nemzeti kötelességnek és szolgálatnak tekinti az írást. Ilyen magatartásnak a jegyében indul el például egy tipikusan dilettáns almanach, az 1922-től 1932-ig fennálló Új : Auróra. 22 5 A dilettantizmusnak gátszakadáshoz hasonló első nagy áradása a kisebbségi szellemi közvéleményben különböző reakciókat váltott ki. Voltak olyanok - főképpen a jobboldalon -, akik a dilettantizmus eluralkodását az adott helyzetben (az irodalmi élet teljes felkészületlenségében) törvényszerűnek látták, az irodalom nemzetmentő funkciójának szempontjából pedig egyenesen szükségesnek s hasznosnak tartották. Sziklay Ferenc például egy korai cikkében a következő kijelentést tette: „A dilettantizmusnak egyenesen hivatása van nálunk szétvinni az irodalmat - ha fölhígítva is - kispolgári, népi körökbe." 22 6 A kitűnő tollú és fejlett ízlésű Vass László egy 1938-ban írt cikkében Sziklay meghökkentő kijelentését elsősorban azzal a félelemmel magyarázza, amelyet az elnemzetietlenítés veszélye a szellemi 88
