Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
egyesületeket, kaszinókat is, a megtorlás szelleme ezek ellen is érvényesült; az eperjesi Széchenyi Körnek és a vidéki kaszinók egész sorának a feloszlatás, a nagy múltú kassai Kazinczy Társaságnak, pozsonyi Toldy Körnek és komáromi Jókai Egyesületnek pedig a felfüggesztés lett osztályrésze. „Ezek példája, a feloszlatás vagy felfüggesztés veszedelme a meghagyott egyesületekben is a megtűrtség hitét keltette, s így működésük megbénult - írja Sziklay Ferenc. - Ám nemcsak a kormányhatalom intézkedése teremtette meg a »tabula rasát«, a magyarság rezisztenciája is hozzájárult ehhez. Sok egyesület egyszerűen nem vette tudomásul a szlovák teljhatalmú minisztérium azon rendeletét (569/1921. odd. adm. II.), amely 1921. április végéig kötelezte a régi egyesületeket az új helyzetnek megfelelő alapszabály-módosításra, s így ezek (például a Reviczky Társaság Léván, a Gyöngyösi Társaság Ungvárt) önként lemondtak az életükről." 10 2 Az önvédelmi jellegű és a nemzeti öntudat fenntartásában fontos funkciót betöltő kulturális szervezkedés első kísérletei a szövetkezett ellenzéki pártokhoz fűződnek. E pártok a kisebbségi magyarság körében nemcsak politikai, hanem kulturális téren is monopóliumot akartak szerezni maguknak. A régi rendszer visszaállítására irányuló reakciós politikai törekvésüknek megfelelően nem volt érdekükben az sem, hogy a tömegek kulturális igényeit korszerű módon elégítsék ki. Kultúrpolitikai koncepciójuk súlypontját a sérelmi politikájuk által meghatározott és exponált nemzetvédelemre helyezték, s a kultúra szervezésére és irányítására létesített központi szervüktől, a kultúr referátustól elsősorban a sérelmek gyűjtését, nyilvántartását és propagandisztikus feldolgozását kívánták meg. A kultúrreferátus konzervatív gondolkodású, de küldetéstudattól fűtött vezetője, Sziklay Ferenc, az ellenzéki pártok legnagyobb prosperitása, mondhatnánk: triumfálása idején - 1938 nyarán - is rezignált keserűséggel emlékezett vissza arra, hogy az általa kidolgozott nagyvonalú kulturális terv 10 3 és előirányzott kulturális működés „hovatovább a pártok propagandaeszközeinek kelléktárába szorult, ahonnan csak alkalomszerűen került napfényre, ha szükség volt rá". 10 4 A kulturális munkának és a kultúrreferátus vezetőjének megalázó politikai alárendeltségére, függvényhelyzetére 54
