Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
Jegyzetek
23 6 „Formáik, felfogásaik közelebb álltak a baloldalhoz, szívük, temperamentumuk s társadalmi kapcsolataik a szlovenszkói helyi irodalomhoz, a helyhez kötöttséget kihangsúlyozó magyaros irányzathoz" — írja róluk Szvatkó a 216. sz. alatt jelzett írásában. 23 7 Sziklay Ferenc ezt írja: „Az önállóságra törekvő, vagy helyesebben arra kényszerített szlovákiai irodalmi élet három alkotórétegből tevődött össze: az újságírói pályára szorított »dilettánsokból«, a magyar ellenforradalom által világgá kergetett »emigránsokból«, akiknek egy csapata ideiglenes szállást vett itt, vagy Bécsből (Bécsi Magyar Újság, Jövő) importálta szellemét, s végül az új író-költő nemzedékből, mely a fordulat idején kezdte bontogatni szárnyait. Természetes, hogy a további fejlődésre csak az első és harmadik csoport volt elhatározó befolyással, a középső mint a bontakozó kisebbségi szellemben idegen elem, igen hamar kiválasztódott, csak az eszmevilága maradt meg azok lelkivilágában, akiket megfogott." (Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 93—107. 1.) 23 8 Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, Bratislava 1964, 57. 1. 239 Győry Dezső: A kritikus, aki nincs. Új Munka, I. évf. (1931), 1. sz. 24 0 Győry Dezső: i. m. 24 1 Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, 11. 1. 24 2 Kovács Endre: A szlovenszkói magyar irodalom sorsa. Magyar írás, V. évf., 7. sz. 24 3 Féja Géza: A telvidéki irodalom és egy felvidéki költő. Híd, 1927, 4—5. sz. 24 4 Az eset szereplői Győry Dezső, Inczinger Ferenc dilettáns pap költő és dr. Rév József dilettáns „prókátorköltő". Győry a Kassai Naplóban megsemmisítő kritikát írt Inczinger dilettáns kötetéről. Inczinger ingerült válasza nyomán — melyet A Nép című keresztényszocialista orgánum közölt — a kritikus és kritizált között ádáz polémia keletkezett. Ebbe a polémiába avatkozott be fraternizáló rosszallással és békítőkészséggel Rév. „Ez a prókátorpoéta nem bírja nézni ezt a véres harcot — gúnyolódott a Kassai Naplóban Fábry. — Szemét forró könnyek öntik el, és üzen »Ferinek is, Dezsőnek is« az »egyívású« szlovenszkói magyarok nevében: »Béküljetek ki, hisz ha megittatok volna egy pofa bort a legenyei restiben, nem lett volna belőle sajtópolémia, és tisztelnétek egymás írásait.«" Fábry a méltán kipécézett esetet a következő kommentárral zárta le: „Ezen a szemtelen invitáló gesztuson túl meztelen valóságban ott áll az egész tragikus magyar mentalitás, a kvaterkaélet hű tükörképe: a hivatalos, fémjelzett és népszerű magyar kvaterkairodalom. A magyar kvaterkairodalom, mely öcsémuramozással, 222 i
