Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

szlovákiai magyar irodalomról. A Híd és a Láthatár című folyóiratok — melyek a kisebbségi magyar irodalomnak és a szomszéd népek irodalmának szemléi, figyelői voltak — rendszeresen hozták cikkeit és tanulmányait. A Magyar írás budapesti szerkesztője és serény munkatársa volt, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadónak pedig lektorként dolgozott. 23

1 Féja Géza: Szlovenszkói magyar kultúra és kultúr munka. Magyar írás, V. évf. (1936), 7. sz., 75. 1. 23

2 Győry Dezső szóbeli közlése. 23

3 „A Nyugat köre és az új magyar irodalom régen győzött a fővárosban, de a vidéki városokban, s így Szlovenszkón is eldugva tovább éltek a pesti színvonalat s az akkor modernnek számító irányt el nem fogadó öregebb írók és dilettánsok. Amikor a pesti kritikai ellenőrzés hirtelen megszakadt, a regionális írók előmerészkedtek, és bekerültek a kultúrélet középponjtába... A szlovenszkói magyar társadalom vezetőinek és illetékeseinek nagy része hosszú ideig azon a véleményen volt, hogy a kisebbségi sorsban, a magyar nyelv háttérbe szorításának és elhalkulásának állapotában mindenki, aki magyarul ír, érték, istápolni kell, nem szabad leütni, nem szabad kritizálni... E mennyiségi irodalmi elvvel szemben a minőségi elv hívei nagyon helyesen rámutattak arra, hogy a sok rossz és tökéletlen irodalmi alkotás ellenkező hatást ér el, mint amit terveztek vele: a közönség unatkozva elfordul a gizgaztól, és jobb híján más nyelvű, értékesebb könyvet vesz a kezébe. Elvégre a cél nem az, hogy kétszáz vagy ötszáz író daloljon magyarul, s összesen kétszáz vagy ötszáz olvasó olvassa, hanem az, hogy két vagy öt író írjon, de úgy írjon, hogy húszezer vagy ötvenezer ember olvassa, lelkesedjen érte, és rajta keresztül megszeresse a magyarságot. Nem az írók statisztikáját kell felállítani, hanem az olvasókét, s az utóbbit csak a jó minőségű író tudja a magasba szöktetni." 123

4 „Sajnos a mi különleges szlovenszkói magyar viszonyaink között egyre jobban elburjánzik a baloldali dilettantizmus, s ma jóval nagyobb, mint a jobboldali, amit úgy-ahogy sikerült az előtérből visszaszorítani... Évekig hadakoztunk Szlovenszkón a jobboldali dilettantizmus ellen — most ugyanilyen probléma lett a baloldali dilettantizmus... mely hiányzó képességeit a »haladás és a szociális szellem« fegyvereivel akarja pótolni, ezt tartja maga elé pajzsnak, és a segítségével érvényesül. Valahányszor az ember rámutat egy-egy dilettáns baloldali író tehetetlenségére, ez az »író« azonnal a haladás és a szocializmus nevében fúj riadót, és hallgatni kell, mert aki nem ismeri el, hogy nagy író, az a »haladás és a szociális igazságosság ellen« vét." (Új Szellem, I. évf., 9. sz., 2. 1.) 23

5 Szvatkó Pál: i. m, (Lásd a 216. sz. jegyzetet!) 221