Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben

írók derékhadát magához vonzva az irodalmi és kulturális fej­lődés alapvető kérdéseit folyamatosan napirenden tartotta, és az irodalom fejlődési színtjéről hozzávetőlegesen hű képet adott. Az 1932-33-as évfolyam anyagából különösen a kultúrpoli­tikai, irodalompolitikai, irodalomszociológiai és irodalompubli­cisztikai írások emelkednek ki; ezek fölénye az 1934-37-es év­folyamokban is megmaradt. 65 1 A szépirodalmi anyag átlagos színvonala — az igényességre törekvő válogatás ellenére — alacsonyabb volt, a hazai alkotások kritikája pedig többnyire apró felmérésekre, recenziókra szorítkozott. A magyarországi irodalom (és az erdélyi és jugoszláviai magyar kisebbségi iro­dalmak) bemutatójának és kommentátorának szerepét a folyóirat egész fennállása idején a Magyar írás budapesti szerkesztője és lelkes mentora, Féja Géza látta el, aki mellesleg a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésproblémáiról is több kiemelkedő cikket és tanulmányt írt. 65 2 A hazai és az egyetemes magyar irodalomból való kitekintés elsősorban a csehszlovákiai nemzeti irodalmakra koncentráló­dott, és az ezekkel való kapcsolat rendszeressége és intenzitása terén a Magyar írás - kezdettől végig! - a Tűz méltó utódjá­nak bizonyult. A versfordítások sűrű közlése és a Farkas István által folyamatosan végzett folyóiratszemle 65 3 mellett a szlovák és cseh irodalomról nemcsak rövid ismertetések és recenziók, hanem nagyszabású felmérő és elemző tanulmányok is gyakran jelentek meg hasábjain. 65 4 A többi polgári jellegű folyóirat közül, amelyek a harmincas években hosszabb-rövidebb ideig megjelentek, egyik sem ért el olyan hatást és népszerűséget, mint a Magyar írás. A Reinel János és Walla Frigyes által szerkesztett, konzervatív szellemiségű Magyar Minerva a leghosszabb életű csehszlová­kiai magyar folyóiratnak bizonyult; 1930 májusától 1939 feb­ruárjáig állott fenn, és a X. évfolyam 2. számáig jutott el. Szín­vonala - az Űj Auróra dilettáns íróinak felkarolása és a di­lettantizmus iránt egyébként is megnyilvánuló liberalizmus miatt - meglehetősen egyenetlen volt. A hazai írókon kívül a magyar­országi és az erdélyi és jugoszláviai írók alkotásainak is rend­szeresen helyet adott; nagyszámú, de szintén vegyes értékű külhoni munkatársi gárdájából az erdélyi Bárd Oszkár, Bartalis 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom