Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

I. fejezet A kisebbségi helyzet kialakulásának és fejlődésének determinátságai

szlovák és magyar szakkritika által elismert alapvető demográfiai forrásokkal"' vetjük össze, akkor azt történetileg reálisnak ismerhetjük el. A Szlovákia és Kárpátalja déli határai mentén hosszú és keskeny sáv alakjában húzódó magyar népességű terület az 1921. évi népszámláláskor még összefüggő etnikai egységet alkotott, de 1930-ig már két helyen megszakadt, és három részre oszlott: 1. a Pozsonytól a volt kékkői járás közepéig nyúló nyugati nyelvterületre, 2. a kékkői járástól a Kassa alatti részig terjedő középső nyelvterületre és 3. a Kassától a volt Kárpátalja közepéig húzódó keleti nyelvterületre. A három részre tagozódott nagy magyar nyelvterületen kívül még néhány kisebb-nagyobb nyelvszigeten élt összefüggő csoportban a csehszlovákiai magyarság. A legnagyobb magyar nyelvsziget, a Zobor vidéki, szinten 1921 és 1930 között szakadt le a nyugati nyelvterületről. Az itteni magyarságon belül nem volt, és nincs olyan rész, amelyet „színben és árnyalatban külön népcsoportnak (mint pl. Erdélyben a székelységet)" lehetne tartani. „Csak függvények, nyúlványok vannak, melyeket a határvonal alakított ki, de nincsenek belső kiképződések."

0 A nyelvjárási szempontból elég élesen elkülönülő helyi árnyalatok egyikét sem lehet önálló nyelvjárásnak tekinteni, mindegyik szerves részét alkotja valamelyik magyar nyelvjárásterületnek.

7 A fordulat után meginduló és természetesnek tekinthető reasszimilációs folyamat intenzitása legfeltűnőbben a magyarság létszámának rohamos csökkenésében mutatkozott meg. Az 1910ben összeszámlált 1 066 577 után 1921-ben csak 744 621, 1930ban pedig 691 923 magyart mutattak ki a csehszlovákiai hivatalos népszámlálások. Ezt a nagyarányú csökkenést - a természetes és jogos reasszimiláció mellett - más körülmények is előidézték. Elsősorban a régi közhivatalnoki rétegnek Magyarországra való kényszerű távozása és a zsidóság nagy részének a magyar nemzetiségből való formális kiválása. Az állami és megyei apparátusban alkalmazott dzsentri vagy dzsentroid jellegű és erősen kasztszellemű közhivatalnoki réteg a történelmi magyar állam széthullása után teljesen talajtalanná vált, és egy része önként eltávozott az új államból. Az itt maradtak zömének az állampolgárság rendezésekor a kiutasítás lett 14