Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

Az írók összehozása, tömörítése terén első ízben a Kazinczy Társaság ért el gyakorlati szempontból is megbecsülhető ered ményeket. Az 1919-től 1924-ig felfüggesztés alatt álló Társaság az újjászervezkedés idején módosította régi célkitűzéseit, és arra törekedett, hogy irodalompártoló helyi egyesületből országos hatókörű és jelentőségű irodalmi társasággá válhasson.

35

0 Ez a törekvés nem járt sikerrel, mert a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium az ilyen irányú alapszabály-tervezetet nem hagyta jóvá. Az alapszabály-tervezet elutasítása következtében erejét vesztette az az előintézkedés is, amellyel az újjáalakuló társaság az „összes" csehszlovákiai magyar írót tagjai sorába választotta. A Kazinczy Társaság formailag helyi egyesület maradt, de szervező tevékenysége - főképp az írók műveinek kiadása terén országos jelentőségűvé vált. És a könyvkiadás megszervezésekor arra is lehetőség nyílt, hogy a Társaság kebelén belül írói szakosztály létesüljön. Ennek megalakítását Kemény Gábor irodalomtörténete a következőképpen ismerteti: „Sziklay Ferenc szelektáló tervezettel állt elő. Kijelentette, hogy meg kell szavaztatni az összes írókat, hogy maguk közül kiket tartanak méltónak a szlovákiai magyar író elnevezésre. A titkos szavazás alapján.. . 1927 májusában Tátraszéplakon megalakult a Kazinczy Társaság írói szakosztálya. Az ötletszerű szelekcióhoz minden irodalmár önként csatlakozott a szélsőbaloldali Földes Sándor és a konzervatív Telek A. Sándor kivételével."

35

1 Meg kell jegyezni, hogy ez az írói szakosztály nem jelentett ütőképes szervezetet, közös cselekvésre alkalmas írói kollektívumot, hanem csak helyzetrögzítő - és amellett a könyvkiadási tervekhez is felhasználható - evidenciát. Ennek ellenére értékelni kell benne a kissé romantikus módon megnyilvánuló, de meglepően reális eredményt produkáló szelektáló törekvést. Kemény Gábor nem jár messze az igazságtól, amikor a szerinte 34 tagból álló szakosztályt

35

2 a csehszlovákiai magyar irodalom akkori reprezentációjának nevezi,

35

3 és írói névsorát

35

4 „a fontos kisebbségi irodalmi dokumentumok egyikének" minősíti. A harmincas évek elején a Szentiváni Kúria néven ismert szervezkedési kísérlet keltett reményeket. Ennek kezdeményezője az ellenzéki pártok legelfogadhatóbb polikusa, Szent-Ivány József volt. Az általa összehívott írók - három ízben: 1930 és 122