Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
formálásában a politikai elfogultság vagy kötöttség nem játszott döntő szerepet, két irodalmi szakembernek, Gömöri Jenő Tamásnak és Schöpflin Aladárnak nézetét emeljük ki. „A Tűz 29 2 magyar irodalmat és magyar irodalmi életet akar teremteni Szlovenszkón s az utódállamokban, de nem külön szlovenszkói magyar irodalmat, mert ilyen természetesen nincs és nem is lehetséges. Az irodalom nem orientálódhatik földrajzi területekhez" 29 3 - írta Gömöri 1921-ben. Schöpflin a Láthatárban írt cikkében a következő kérdéseket tette fel: „Van-e még a mai viszonyok között értelme és jogosultsága a külön regionális irodalmaknak? Nem volna-e jobb, ha egyszerűen csak egy magyar irodalomról beszélnénk?" Válasza így hangzott: „Azt hiszem, hogy az első kérdésre igennel, a másodikra nemmel kell felelni. A magyar nemzetnek kisebbségi sorsban élő tagjai szellemileg is sok tekintetben külön életet élnek, más szellemi, társadalmi és politikai légkörben, lényegileg más élethelyzetben, más életbe vágó problémákkal viaskodva, más műveltségi hatások alatt. Ebből a különállásból a magyarországi közvéleménytől, az általános világszemlélettől gyökeresen különböző eszmei és érzelmi reakciók származnak, melyeket... teljesen átélni csak azok tudnak, akiknek ez mindennapi levegője. Ezekből a reakciókból a magyarországitól eltérő irodalom keletkezik, mely csak ott, helyszínen keletkezhet és virulhat... Azt az atmoszférát, melyben az utódállamok magyarjai élnek, csakis az tudja íróilag hitelesen kifejezni, aki maga is állandóan érzi." Okfejtését Schöpflin a következő konklúzióval zárta le: „A regionális irodalmaknak addig van jogosultságuk, amíg ez az atmoszféra kisugárzik belőlük. Az egyetemes magyar irodalom csak nyer velük: új színt, polifóniát, új szellemet.. Z' 29 4 Gömöri és Schöpflin véleménye között - a látszat ellenére nincs ellentmondás. Gömöri kategorikus és lakonikus kijelentése csak a kisebbségi irodalomnak az egyetemes nemzeti irodalommal szemben hangsúlyozott önállóságát tagadja, de regionális irodalomként, a nemzeti irodalom ágaként, szerves részeként való helyzeti különállását - Schöpflinhez hasonlóan - elismeri. Ez az álláspont - amelyet ma is helyesnek, érvényesnek tekinthetünk - az ötvenes évek dogmatikus irodalompolitikájában 108
