Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
gyar reneszánsz") eljövetelét jósolta, akadtak olyanok, akik a csehszlovákiai magyar irodalom „lenni vagy nem lenni" kérdését vetették fel. 28 9 Persze ez a kérdés nemcsak az életképesség vagy életképtelenség dilemmáját állította fel, hanem a kisebbségi irodalom létének, helyzetének és az egyetemes magyar irodalommal való kapcsolatának elvi problémájára is választ keresett. Létezik-e önálló csehszlovákiai magyar irodalom? Az önállóságnak van-e létjogosultsága és indokoltsága? - hangzott már a húszas évek elején a kérdés. A válaszadás módját igen sokszor a politikai-világnézeti hovatartozás, illetve az új államhoz való viszonyulás mikéntje határozta meg. Az aktivisták az önállóságot túlhangsúlyozták, mert a kisebbségi magyarság államjogi elszakítottságát szellemi elszakítottsággal is hajlandók lettek volna tetézni. A negativista ellenzék viszont az egyetemes magyar irodalom és szellem egysége mellett főképpen azért kardoskodott, mert az oszthatatlan szellemi integrációban a politikai integráció visszaállításának egyik fontos feltételét látta. Ez a politikai hátsó gondolat jól kiérezhető abból - az egyébként helytálló - meghatározásból is, amelyet a csehszlovákiai magyar irodalomról az ellenzéki pártok képzett kultúrszervezője, Sziklay Ferenc formált meg: „Szlovenszkón önálló magyar irodalomra van szükség - írta -, de ez csak az örökre egyetlen és oszthatatlan általános magyar irodalomnak értékben egyenrangú, integráns része lehet. Tehát nem külön irodalmat kell kitenyészteni, csak azt az irodalmi decentralizációt kell a kényszerhelyzetben megvalósítani, melyet a magyar államegység idejében a magyar irodalom regenerálódásáért már 1907-ben hirdetett a kassai Kazinczy Társaság." 29 0 A Sziklay által kifejtett tételt jóval enyhébb politikai színezéssel fogalmazta meg Tamás Mihály: „Mi nem szlovenszkói irodalmat akarunk; ez a meghatározás provincializmust, enyhébb elbánást, egzotikumot és alacsonyabbrendűséget jelent. A mi ideálunk: dúsan termő magyar irodalmi élet Szlovenszkón, melynek eredményei, ha magukon hordják is a szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsának és az együtt élő népek egymásra hatásának lelki és szellemi nyomait - mégis osztatlan részei a velük kiteljesedő magyar irodalomnak." 291 Azok közül a korabeli vélemények közül, amelyeknek meg107
