Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Internacionálé (Közbeiktatott ének)

micsoda kétes lárma fogta be mind a két fülem? Hallottalak a bujdosás idején, fegyverek zajában, fogdában a priccs férges takarója alatt, hallottalak a szél dalában, kerékcsattogásban, forró, izzó sínpárok felett. Te voltál emberi méltóságom, bátorságom, egyetlen igazam és igazolásom. Te voltál útlevelem, s talpam alatt a szabad út. Ó, jaj, kalitkába zárt engem a madarász, lépre csalt, megfogott édes mézzel, hazudozással. Van-e még álmom? Ha van, csak a borzalom: egy börtönfolyosót látok, s vak falán Kun Béla vérző árnya imbolyog — az Internacionálét énekli százezer halott a börtönrács mögött, a koporsóban is . . . Szabad szelek, mégis szálljatok, folyamok hátán és tengeren úszó fürge hajók, mégis ússzatok! Utak, folyók, sínek, telefondrótok, villanyhuzalok, hálózzatok be minden szárazföldet, szigetet, megyek én is, veletek szállok, úszom, futok, loholok, nem várok, nem várhatok ezer, se tízezer évig — nem férek álmaimmal egy fecskefészket rejtő fedél alá a boldoggá hazudott otthoni táj tenyerén, síromnak itt, e tengerfenék iszapja is kevés . . . Harsogj, Internacionálé! 39