Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

MÁSODIK TÉTEL I Hadd énekeljem a lázadást, a konok, lassú érést a hitben, hogy egylényegű, egységes minden, ami van, hogy a semmi nem létezik, s ha van, csak az a semmi mozdulatlan, mert nehezebb hinni, amit a kéz tapint és szemünk lát, mint a nem létező kerubokat, angyalok karát, a mozgatót vagy ősokot, istent: a gonosz Jehovát, aki porkolábját, az ördögöt uszítja ránk, félelmeinket s a poklot szítani. Ó, jaj! Gyötrött s gyötrő idegeinkben él, akár a babona, hogy a halottak lelke visszajár — behunyjuk olykor két szemünket, s mint a gyermek egy sötét szobába zárva, kiáltozunk, mert ránk ront hirtelen a csontjainkban őrlő félelem, s a félelemnél őrlőbb, szörnyű magány. Oly könnyű mégis lámpát gyújtani a kis szobában, és meghitt fényben meghitt tárgyakat tapintva megnyugodni, míg pihentető álomba ringat vérünk lüktetése. Ám e könnyű 40