Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Második könyv

A lelkem háromszorosan annektált terület, lánctalpakkal felszántott táj; sorsom kikényszerített áldozat és furcsa jóvátétel, harc a föld alatt és harc a temetővel; Sztálingrádnál térdre kényszerült a germán hódító, de máig az antant légióit űzöm. Ó, hogy összefogtak a demokrata condottierek és Horthy szédelgő tengerészkabátja. Csalás, szélhámos látszat volt minden ellentétük, máig hű szövetségben öldösnek mindent, ami gondolat. így lettünk mindannyian kalandorok zsákmánya, ágyútöltelék. Meg se születtem, s eldöntötték, mint éljek, haljak; veretlen állok bár, engem sújt mégis minden vereség, a háború s a béke egyaránt rajtam dúl, engem öl, tapos minden törpe zsarnok és minden felbőszített náció, önnön testvérem is csak rajtam üt. Hatalmak nyílt vagy titkos kötése köt és kényszerít, hogy tűrjem, amit ember el nem tűrhet: a rossz apák otromba bűneit hetedíziglen sújtó vád engem állított pellengérre, s az ősök megcsúfolt erénye fiukban jutalmát soha el nem nyerheti. Az ószövetség haragos istenét idézi fel vad erkölcsében korom, e furcsa század, mely önnön embertelensége ellen fonák és embertelen emberséggel lázad. A szakadék s a káosz fia vagyok. Nem a történelmet, magamat folytatom, nem kell a múlt, 96