Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Második könyv

a jövő se kell: magamat akarom! Éhségem, szomjúságom, vágyam én csillapítom, én töltöm be; gondolataimat én gondolom — elvégzem, amit végeznem kell, s ha meghalok, hát én halok meg, magamat külön summaként a történelemhez hozzáadom. A permanens háború kellős közepén így vívom csendes forradalmam; a békét minden áldott nap a szív s az ész törvényeként cselekszem — az atavisztikus dühök ellen, és elsősorban magam ellen: a börtönök, bitófák árnyékából így növök ki, így ágaskodom a nap felé: virágtalan virágzóm s hervadatlan hervadok: eleven, furcsa gyásznövény a sírokon. VI Ezernyi ok és okozat szövődött össze, megszabta kemény, furcsa sorsomat: folytatni kényszerít, amit folytatni nem kíván a lélek, s az egyetlen, folytatni áhított emberséget, mint negyvenötben a Duna hídjait, aláaknázták rég az orv stratégák. Ilyen a hidak sorsa, az ár és szakadék felett, két meghasonlott part között ők az elrekesztett út folytatása, a megbékítő kézfogás, ó, láttátok a felrobbantott, szomorú 97