Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Második könyv

Nem út, nem járható, nem biztonságos; veszélyes, nyálkás, akár a régi zsilipek vagy a köves folyam ágya. Csigabiga . . . nem égett még a háza; nem én csalogattam, ő tolakodott — most kontinensek sivalkodnak recsegő nagy fülemben —, miért e lárma? Nem értem, hisz néma is lehetne, mint a láp fenekén csücsülő béka. Jaj! Becsapott, nem csiga volt — nekem se elég már a magam kis csigaháza. Kicsalt. Spirális köddé köpülődtem, s vagyok, mint ő maga, belül gomolygó, veszélyes labirintus. Magam se hittem, hogy ilyen lármás, gyötrő visszhangja támad bennem: gyűlölök, ha gyűlöl, ütök, ha üt, ha bődül, visszabőgök. Nincs sehol — ott van mégis mindenütt. Volt egyszer egy forradalom — vagy nem is volt talán? Kisiklott, mint a vakvágányra futtatott páncélvonat — egy másik meg túl korán, vagy későn robbant el, akár a rosszul időzített bombaszerkezet. Ki tartja számon, hány testvérünket ölte meg e két különös, jósolatlan katasztrófa? Talán a Mont Blanc vagy egy piramis omlott rám, és összetörte minden fiatal csontomat. 95