Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Második könyv

s zord vezéreik rohamra küldik feltámadt, néma táboruk. Nincs és nincs nyugvás e tájon: harc dúl a föld alatt, a vérző föld színén — az ember szántott, jó magot vetett, s vihart arat. Építs hazát vagy házat, a holtak mindent lerontanak; a véres tettek mélyén valamiképpen mindig ők az ok. E tűnődés itt olyan, akár egy ásatás: réteg rétegre halmozódott, s lenn — a legmélyebben kőbalta, zúzott koponya: ások, íme, kiástam Rómát, egy zsoldos csontjait s a germán hódító vasát. E megkövült buborék itt Szvatopluk percnyi birodalma, mellette könnyű, görbe kard — rozsdás kengyelvas, az eltipró lovasroham emléke tán, s végül koholt hősköltemény: Zalán futása. A gyermek ártatlan, mezítlen jött világra, s örökli sorsát, mint apja bűneit, vagy sértett, pörlő szomszédait. Enyém is volt az elveszett királyság, Aradon ráfeszült az én nyakamra is a hóhér kötele. Enyém a szégyen, hunyt dicsőség — mit kezdjek vele? . . . Megyek, én futó katona, gyászvitéz. Körös-körül a sápadt hullák, elhagyott csatatér; orrom, fülem levágták, Lech-mezőtől Lech-mezőig űz borzongó bánatom és a félelem; 93