Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Első könyv

mint súlyos malomkő a parasztok búzáját. VII ö volt otthonom, gyökerem, itt élt és nincs többé, ó, hol keressem? . . „ Termett sírján egy szomorú virág, e fojtogató, béna gyász. Megindulnak most ellenem az ágaskodó vén falak, szuronyt szegez a csend, s örökre elüldöz innen a néma ház. Beszögezhetik ablakát, mint anyám koporsófedelét, megfutok, és nem viszek mást magammal, csak vereségem s porladó apám nevét. Zsákmányul az erősebbnek most itt marad a védtelen táj; beszántják majd a temetőt is, ne legyen hová visszatérnem. VIII Talán félt és szomorkodott, a búcsúzók fájdalma borongott arcán, de nem hitt a halálban, elszunnyadt végül, mint ifjú korában, fárasztó nap után. A halál érintésétől elpirult szemérmes arca, 87