Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Első könyv

csak a homloka sápadt meg. Ajka körött ott bujkált még a lemondó mosoly. Némán és engedelmesen feküdt a ravatalon, mint egy megőszült, szomorú gyermek. Az élet elgyötört szegény kezére rótta egyformán múló dolgos napjai történetét. Elmúlt korok hőstetteit márványba vésték; ó, nincs beszédesebb márvány az ő halott, elbágyadt kezénél. IX Megállt a kútnál, a kapát a kerítésnek támasztva megpihent. Alkonyodott, s derekát egyenesre nyújtva beárnyékolta szemét; az utat s az egyre távolodó napot nézte. Ó, hányszor láttam így megállva tűnődni, míg elnyelte őt az udvar sűrűsödő homálya, és vele tovatűnt a kert s a fehér falú ház. Mint egy süllyedő kicsi bolygót, elnyelte lassan az éj, csak ablaka világolt. Az a megfáradt, kicsi asszony, anyám gyújtotta azt a fényt. 88