Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Ötödik tétel

ÖTÖDIK TÉTEL I A csúcs: magány és némaság, mely mégis roppant világgal népesült be, s a mindenség dalával hangos. Térdig elkopott a lábam, a Forrást mégis hasztalan kerestem — a járhatatlan úton, szörnyű tömkelegben már-már önmagam is elvesztettem volna, s megfáradván most vettem észre, hogy az a Forrás mindvégig bennem énekelt. II A csúcs a zord valóság orma. S ó, jaj! nem juthat senki önmagánál magasabbra — torz tükre vagyok a mindenségnek, s e csonka mindenségben magamat keresem. Csodálatos ég, Föld, hová rejtetted el bujdosó arcomat! A sötétség az én árnyékom. A csillagokból én tekintek önmagamra, a vihar és a tenger háborgása engem dalol; figyelem, hallgatom: hisz az a Forrás kívül is, belül is énekel. 77