Bábi Tibor: Keresek valakit
A Forrás éneke - Ötödik tétel
V III A csúcs magamat osztó árvaság, engesztelő, bús áldozat, mint búcsúzó parasztapám öt ujja közt a fogyó, barna rozskenyér. íme, elváltozom, akár a föld alatt megbúvó árva mag. Túl népemen, szülőhazámon túl, a mindenségben gyökerezem, általa, benne élek, sokasodom; hallga, ujjong, engem sirat — újra elérhetetlen messzeségben a Forrás énekel. IV A csúcs a fáradtságom: a föld porával táplálkoztam, ittam az ég vizét, s porommal mindent alázatosan megtérítek majd a föld porának, fölöttem elgomolygó égnek, nálam jobb fiakban a megbántott, felejtő embereknek. A Forrás éneke megbocsájtó, hálaadó ének. V A Nap lenyugszik. Ballagok én is: le a csúcsról, s mire a völgybe leérek, odafenn — akár a rőzse lángja, ellobbant ez a nyár is; vége — isten veletek, valakit még egyszer szívemre ölelek, mintha testvéreim, 78
