Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

x A boldogság — éneklő madár vagy színes pillangó, talán egy szál virág, egy drága könny a kedves arcán, váratlan mosoly vagy édes fuvolahang a zenekarban — egy szelíd kéz simogatása, költemény vagy álom, talán csak hangulat vagy múló pásztoróra — talán siker vagy a bor mámora, vagy tiszta szerelem . . . A boldogság — ki tudja, mi? Illanó illat, valami, amiről nehéz vallani, mert tiltja tisztesség vagy álszemérem, vagy rettegő féltés tiltja balgán fecsegni róla, mert: mindig ábránd vagy buborék, lopott rövidke perc, zsákmányolt öröm. Valami nagy-nagy átok vagy boldogtalanság az ára: valahol éhség sír, vagy elhagyott és árva vénség koldul, rák vagy pestis pusztít, vagy gépfegyver kaszál, és ágyú bőg a meghajszolt bakákra — egy börtönudvaron talán egy nemzetet ítélnek épp halálra — Ó, boldogság, csenevész, sápadó virág a hatalom s erőszak árnyékában, szégyellem, lásd, a mai gondtalan napot, a mosolyt, ízes ételt, a csókot, önfeledt pillanatot; íme, gyűlölettel vértez a szeretet, úgy küld a harcba, s indít eltörölni minden erőszakot. 61