Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Negyedik tétel

NEGYEDIK TÉTEL I Széthullottam, akár egy bomlott óraszerkezet. Tízezer kis kerék vagyok, és minden kis kerékben külön-külön ketyegek. Ahány kerék — annyiféle időt mutatok: járásom iránytalan, szédült mozgás, gondolataim csillogó üvegcserepek, örömem tört edény, fájdalmam is részfájdalom. Keringek, akár egy kerge hold. A pályám kifordított, furcsa kör — kerületén sugarai mind összetartanak: egy alig létező, kitérjedéstelen kis pont vagyok — a teljes üresség, s körül a zagyva teljesség, ha kiáltok, csak ezt a zűrzavart, káoszt visszhangozom. Olykor gyógyíttatom magam, pedig a beteg nem én vagyok: a világ nagy-nagy kórház, karbolszagú, végtelen folyosó. Egy kalap, egy kabát alatt, mégis külön-külön sétálnak végig rajta szerveim: kimetszett, béna nyelvem, fuldokló tüdőm, a májam, 62