Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Tízezer év árnyékában

Mosolygok, tűnődöm most az érett s érlelő nyárban. Mosolygok, bölcsen eltűnődöm, olykor a magamét gondolom, talán még szánom is egy kicsit tűnő, elfutó ifjúkorom. Vagy tízezer év a vállamon, tehernek annyi se sok. A napra hirtelen árnyékot vetnek a sötét piramisok. VI A nagyvárosokban a bérkaszárnyák szűk lakásait féregmentesítik. Jönnek a ciánozók, minden rést, ablakot eltömítenek. Jaj ! Valami rémlik, valaki valahol emberekkel is így csinálta! . . . Vagy poloska, ember egyre megy? A főhadiszállások valami szörnyű nagyipar agytrösztjei, nagy ciánozó vállalatok megrendelő irodái, léteznek, megvannak még, ó, atom- és hidrogénbom Pedig Nürnbergben hoztak egy-két halálos ítéletet, Eichmann holttestét is elégették, s hamuját rég üvöltő tenger vizébe szórták . . . VII A falakon kívül sakál üvölt, és öntözött vetéseinkre betörni készül már a sivatag. *3