Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Tízezer év árnyékában

Koppanj, kapa éle, merülj, kőműveskanál! Látjátok, ó, látjátok, testvéreim: övig meztelen görnyedek egyszerű szerszámaim felett . . . Olykor úgy érzem, öntöttréz- vagy vasforgács vagyok, esztergapad ferde kése vagy surrogó, vastag szíj. Vékony sugárban csorduló olaj hűsíti barna bőröm, ám az is lehet, hogy lendkerék vagyok: a tűz s a gőz energiája forgat szilárd tengelyem körül, de érzem, a szén, a tűz, a gőz s a kazán is én vagyok. A dinamók réztekercseit láthatatlan én pörgetem, a sötét kis szobákban este meghitt fény gyanánt kedvem szerint szétáradok, s láthatóvá teszem a fáradt arcokat, a mosolyt, a könnyet s a nyomtatott betűt. A csapon csorduló víz, a fűtőtest langyos hője, a fehér abrosz, a kenyér, a só is én vagyok. O, koppanj, kapa éle, merülj, kőműveskanál! Feszül minden izmom: tízezer év árnyékában görnyedek, és dúdolom, egyre dúdolom az energiák és a szerszámok egyszerű, monoton énekét. 14