Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Negyedik könyv

NEGYEDIK KÖNYV I Anyám este kovászolt, s hajnalra kelve dagasztott, míg piros, szép lánggal virult a kemence. Duruzsolt a láng. Dúdolt anyám, s könyökéig lisztes lett a karja. Ó, mennyei, tiszta vidámság! Még hallom a dalt, érzem a lángos illatát s a reggeli kávé langyos ízét nyelvem alatt. Sürgött-forgott anyám, s fehér köténye átvilágolt a konyha homályán. Sürögsz-forogsz, s fehér kötényed, az étel íze, illata az otthon illatát idézi, fiaink, lányunk mosolya gyermekkoromat, de torkom, szívem elszorul olykor, megáll kezed, a fáradt, kenyeret osztó kéz . . . Gond, fájdalom írja jeleit sápadt homlokunkra, s érzem, valami becsukódott bennünk, mint a beporzott virágok kelyhe. Künn szél zörgeti már a fákat; mondd, mi mikor virágoztunk? 119