Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Tízezer év árnyékában

TÍZEZER ÉV ÁRNYÉKÁBAN Vagyok, vagyok valamiképp a síró Hésziodosz mása. Panaszom az Ember kiáltása. I Ki lát, ki ismer engem?! Ott hagytam lábam nyomát rég elsüllyedt, megkövült dzsungelekben . . . Évezredek távolából szinte hallom, lezúdul első bunkóm, szörnyű botom. Két hátsó lábra állva hirtelen az elsápadó égig ágaskodom. Mozdony füttye bődül. A föld észrevétlen vonaglik, megremeg: diadalordításomat visszhangozza még az ősi rengeteg. Kohók lángja perzsel, korom és füst borít, idegeim zengő huzalok, antennák, kábelek. 9