Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darkó István: A dallás

DARKÖ ISTVÁN: A DALLAS Terjedelmes előzmények után ment ki édesapja elé Andris az állomásra. Az abrakoltatást még kapkodva elvégezte, kimenő felöltőjét magára rántotta és fergetegesen rohant ki a kapun. Ott a strázsa megállította és az államnyelven keményen beszélt hozzá. Erre Andris cifra mondásban fejezte ki a türelmetlenségét. Az őrtálló katona enyhébbre fogta a hangját, de még igy is bosszantóan komolyan vette a hivatását. Nem akarta kiengedni Andrist. Igy szólt hozzá: — Hová rohansz ugy, marha? Hát te is magyar vagy? Csak rándulj vissza, mert igy ki nem engedlek! A csizmának glancolnia kell, annyit tudhatnál már! — Ne haragits, hanem erissz, csutakoljalak meg! — próbálkozott Andris inkább haragos, mint kérlelő szóval — No mi van magyarok fiuk? — kiáltotta most a régi lovaskaszárnya kapuja alól egy harsány hang. Andris vigyázba állott és hallgatott. Az őr és az őrmester pár szót váltottak. — No nem puccolni, nem puccolni?! — harsogott az őrmester Andrisra. Még mondott valamit, amit Andris talán meg is értett, de a kényelem követelményeit az öthónapos begyakorlás eredményeképpen megtanulta szem előtt tartani. Rándult egyet a válla. Odabökött az őrmester felé és laposat pislantott az őrre: — Hogy mit mond? Mondd meg neki, hogy az Isten érti, de nem én! Megint elhangzott néhány idegen szó. Az őrmester mosolyogva nézte Andrist, akinél azonban a kedvesség viszonzásának lehetőségei ezúttal tökéletesen hiányoztak. Mérgesen mordult maga elé: 70