Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darkó István: A dallás

desen baktatott a kaszárnya felé, lelke fürdött a hála tiszta vizében. Már megint dalolva fogja csutakolni a lo vakat, megint vidám cimbora lesz a vidám cimborák között. Itt volt az öreg, rászánt először is, másodszor is háromszázat. Megvigasztalta őt. Ha Julis nem akar várni, ne várjon. Hűtlen sziv nem érdemel hü szerelmet. Ha igazán elhagyja, egyszer-kétszer még keserűen jut eszébe, de aztán jönnek, mert vannak mások, egy tucat, vagy két tucat is. Már azt sem bánta Andris, hogy büntetést fog kapni, amiért a megengedett három óra helyett fél hatkor megy vissza a kaszárnyába. Most is a hátsó udvar kőkerítését választotta közlekedő utjának. Egészséges, fiatal testtel ugrotta át. f 81 6