Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jarnó József: A forradalmár

Egy fiatalember állt az ajtó benyílójában: — Zavarom a mestert? — Nem zavarsz. Kerülj csak beljebb. Mit kivánsz? — Üdvözölni jöttem... — Engem? Miért? — Egy munkás, dolgos élet jutalma... — Az enyém? Igaz: sokat akartunk csinálni... régen volt... Akartunk, de hiába, — itten nem lehet... — De mester, nem értem, hiszen Önök, hiszen Maga... Megújították a nyelvet! A magyar nyelvet! öné az érdem és a dicsőség! Az ön neve már fogalom: Kazinczy Ferenc! és Bányácska, — nem! ahogy Ön nevezi: Széphalom, Magyarország közepe lett!... Szomorú, fáradt mosoly volt a válasz. Néhány perc telt el kinos hallgatással, végre megszólalt az író; — Nohát, —• igen... A nyelvet, azt megújítottuk... Hozott néhány költeményt, fiam? A fiatalember elpirult az örömtől és egy köteg papirt tolt Kazinczy elé. Az lapozott egyet-kettőt a teleirt lapok között s aztán lassan belemerült az olvasásba. P 50