Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Győry Dezső: Kenderáztató (Vers)

QYÖRY DEZSŐ: KENDERÁZTATÓ Magosnövésii büszke kenderszárként gyönyörködtettem embert, madarat s amíg nem adtam magam a világért, a gyermekkorom husson elszaladt, a kezdő nyár már kendermagjaimban érlelte sok csöpp titkos olaját, hasis lehettem volna s álmaimban sok szivet mint bü jártam volna át, de másra rendelt engemet a gazda, kinyütt a földből s gúzsba kötözött s posványos vízben a hináros gazba nagykiméletlen belelökködött, bájmagvam elhullt, kis szemem kirothadt, minden, mi voltam, rommá ernyedett, hős lándzsás testem elmúlásba possadt, jajgattam, sírtam, — ö nem engedett, most már a napra vettettem s keze már ácsolgatja végitéletem, mire megcsordul a ház eresze, kész lesz tilója és a gereben, ami még régi bennem, rajtam és belőlem muló s emlékeztető, pozdorja lesz a zord tilóban és csepüm kitépi iogas hehelő, 51