Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tichy Kálmán: Világot átfogó erő

ságot és egy siránkozó irodaimat, mely úszik vele együtt, (Még Vas Gereben is) aláirt váltóknál, felszedett előfizetéseknél s ki nem fizetett honoráriumoknál fogva. A várva várt viszontlátásig maradok őszintén szerető barátod J. Mór. — Elolvastad? Gräfenbergbe kaptam ezt a levelet. Az ám, hiszen ott is böngésztél utánam, öcsém, a „magyar oroszlán" sétányán. Bizony nehezen tudtam már ott a pénzügyeimet rendben tartani. Keress csak lejebb, van egy levelem, melyet korábban, azon év februárjában irtam Móricznak, abból látni fogod, hogy s mint állottam. Az, az, lássuk csak. Ott a közepe táján, olvasd: Csak annyit akartam mondani, hogy megvagyok, s epedve várom azt a hónapszámot. Pénzem kevés, kizárólag arra az 50 forintra vagyok szorítkozva, élvén belőle nem egészen „rangomhoz illőleg" — mint könnyen el fogod képzelni. Nem zúgolódásképen mondom, hanem az örök igazság kedvéért. A „nemzeti kölcsön" egy nemére alkalmasint rá fog kelleni adnom a fejemet. Az egyszerű szőrmez, melly üdülő tagjaimat fedi, maholnap szél és \iharnak fog szolgálni játékul lenge foszlányaival — más részéből pedig ugy kinőttem, hogy törvényes fimagzatom hiányát csak most kezdem igazán sajnálni — szóval csak egy nagyobbszerü statuskölcsön menthet meg. Ki fordulna meg elmémben hatalmasabban, mint a Vasárnapi Újság pénzügyminisztere? A dolog komoly. Sondirozd kérlek ezt a potentátot s pillants egyet felém: röpitsek-e minél elébb egy rár sort a teii pénztár birtokosához? Száműzetésemben különben legnagyobb vigasztalásomul szolgál dicséretes iparkodástok s lapunk folyvásti haladása, tökélyesbülése. Magam is valódi ér27