Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sebesi Erné: A taps

rohanó felhők előtt jelentkezik. — Mi van velem? hisz ezt a tájat én már csakugyan láttam, kérdezte önmagát, de nem akart elszakadni a rohanó áradat fonalától, futott utána minden érzékével és boldog szédüléssel ugy látta, hogy megfogta, kezében a fonál. És most már nem engedi el. A tétel a vége felé közelgett. De most mintha megcsuklott volna az egész szárnyaló pódium. Egy gixerre gondolt, de elvetette. Hirtelen nem tudja miért, de egy mocsárra kellett gondolnia, fertő és vér nehéz szagára, igen, igen, igy van határozottan, Satanov előtt voltunk igy, a tömeghalálos huszárroham esténkisértő éjszakáján, jaj uram Istenem, száguldott végig az agyán az emlékezés zugó motorja, hisz ott bugyborékolt ugy az az alattomos mocsár, sőt nem is bugyborékolt, de csuklott, határozottan csuklott, mint egy óriási halálosra tikkadt egyetlen torok — nem mintha egy ember csuklanék — inkább mintha valami nehéz száraz tészta csuklanék fel, igen igen, valahogyan nagyon mélyről jövő fájdalmasan nyögő hangszer. Kakofonia? — rémüldözött benne egy röpke felismerés. Vagy talán más? Persze, persze, az atonális zene forradalma — hát mégis van, no lám. — Nyugtatta meg magát. — Most már biztos volt benne, hogy jó uton jár, ő is, meg Debussy is, mindjárt megfognak érkezni, — véletlenül odabökött a szomszédjához, meleg érintés felelt a jobbkezének. — Itt most rögtön vége a tételnek és ennek a szomszédnak, meg a többinek, valamennyi Debusinak halvány fogalma sincs róla, hogy az első tétel után egy nagyobb pauza következik, ha nincs is feltüntetve a programmon. — Persze, ők ezt nem tudják, mert a tudást nem lehet megvásárolni a jeggyel, a programmal se, de még a felülfizetéssel se — boldog elégtétellel feszült a melle, most már kéz a kézben megy Debussyvel, ő egyedül ebben az arrogáns és üres tömegben és senki se tudja, hogy ő kicsoda, hogy igenis ő az egyetlen, aki törvényes viszonyban él a zenével — közben óriási erőfeszítéssel utána veti magát a tételben a domináló széditő tempójának, meg kell fognia, hogy ő 123