Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sebesi Erné: A taps

legyen az első, mit az első?! ő legyen az egyetlen, aki tudja, mikor fullad ki Debussy mindent felforgató vihara, — de ő majd résen lesz, ő meg fogja nyugtatni ezeket a debusikat, hogy ez csak játék, még ha szentséges és kozmikus ormokat surló játék is, — no, már csak egykét ütem, még oly feltartott szünet, a ritmus megbicsaklik és a lezáró akkord harsány tempója felhág az égzengéses fortissimo jégmezős szűz csúcsaira és onnan le, apokaliptikus zuhanással le a boldog béke bársonyálmu örök völgyébe, no, most már csak egy szerény triangulum, mintha még bocsánatot kérne, amiért ő is a világon mer lenni — s most rögtön megadja a jelt a feiszabaditó tapsra, a fergeteges tapsra — mintha valami megkergült erő süvöltene, igaz ugyan, hogy ő itt csak egy árván álló fa, de mégis az első, aki irányt mutat a sötétben tévelygőknek, akik megborzongnak ennyi meztelen szépség hallatára — no, most, egy, kettő és kirántja a karját s a tulheves lendület előredobja a kezét. Az előtte levő sorban egy kopasz tarkót érint. Előredűl, látja, a tarkóhoz egy siber tartozik. Biztosan olyan... olyan him debusi. Izzadt gyöngyök vibrálnak azon a tarkón. Csak nem a zene hevítette fel ennyire? Persze hogy nem — zendül föl benne egy néma fölény, a kopasz tarkó még ott gyöngyöz előtte kihívóan, de látja, tudja, érzi, hogy abban a fülben nem Debussy lakik, ő abban a fülben számok, üzletek, likvidálások, bemondások, kilincselések és hátsóajtók csinadrattája kavarog, ott abban a fülben osztalékok lágy pianói, megvesztegetések ravasz pianisszimói, komissziók őrült crescendói és devizák izzó briói szimfoniáznak egy láthatatlan orcheszter fölött, ott abban a fejben vaggonok gurulnak, fantasztikus hosszúságban, abban a fejben uj lehetőségek előtt meghunyászkodnak a legrégibb dimenziók - s ő nézi ezt a fejet, az ajkán egy gyilkos mosoly villog elő — ő majd megállítja itt rögtön azokat a guruló vaggonokat, majd megtorpannak azok a lehetőségek, mert itt most rögtön felriasztja abból a merész álomból, most csak ő fog beszélni, ő egyedül, ő fog itt dirigálni 124