Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Rácz Pál: Anyja fia

RÁCZ PAL: ANYJA FIA Mindenki tudja az egész házban, hogy a nagyasszony legkedvesebb kincse és egyben legjobb pajtása Karcsi. — Anyja fia — szokták volt mondani a faluban, ha a kis Karcsi az udvarház kapujában megjelent, hóna alatt a nagy komondor fejével. Mert a komondor olyan kutya volt, hogy a feje éppen a Karcsi hóna alá ért. De ez már régen volt. A nagyasszony is sápadtabb lett azóta, hogy férjét egyszer holtan hozták haza a vadászatról. Egy vadkan ugrott neki és megölte. A kis Karcsi ezt még nem igen fogta fel gyermekésszel. Mikor aztán megnyurgult és a nagyasszony becéző kezei alól kikerült a városi iskolába, a Karcsi gyerek akkorra már az úgynevezett anyás fiuk közé tartozott. — Ugyan mit csinál most a kis Karcsi? — kérdezte a nagyasszony egyik-másik cselédjétől. A legjobb feleletet mindig az öreg dajka tudta adni: — Éppen most öltözködik az úrfi lelkem, odabent a nagy városban, oszt előhúzza könyvét a párna alól, merthogy oda szokta volt tenni, itthon is... Azt hiszi, hogy éjszaka az álom tündérei behordják a fejébe azt a teméntelen tudományt... Délben ugyancsak felsóhajtott a nagyasszony: — Ugyan hol lehet most az én Karcsi fiam? Erre már a szakácsnő tudott a legjobban megfelelni: — Biztosan a kanalával dobol a tányéron, hogy 110