Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

N. Jaczkó Olga: Gombák a tölgy alatt

kint pattogtak az otthonuk tájára, mint az eltévedt rakéta. Most is Kacirkánénak akadt megjegyezni valója, mikor meglátta az első hazatérőt, kinek érdemjele, sapkarózsája helyén pirosló őszi virág fityegett. — Hát ugy bocsájtják ma haza a katonát, hogy előbb lefosztják a becsületét? — Nem a becsületét, hanem a szégyenfoltot dobtuk el, néném! —• kiabált a legény. Aztán hevenyészett szónoklatot mondott arról, arnit átutaztában a fővárosban tapasztalt. Csakhamar körülte zúgott az egész falu. — Hová először? — kérdezték, amint hevenyében kialakult a terv. — A községházára! Heten mentek. Ahelyett, hogy a földre hasaltak volna, mint máskor, ledobálták a biróné párnáit s kifeszítve a deszkákat, ugy emelték ki az ágy alól a pénztárládát. — Juj, olyanok, mint a hétfejű sárkány — riadoztak egyesek, mikor végigdöngtek a ládával az utcán. — Hová? — kérdezte az egyik ládacipelő. A fősárkány agyából kiszarvasodott a falu mindenkori bűne. — A korcsmába! Feltörték a ládát, összedoboltatták a népet és mérették a pálinkát boldog-boldogtalannak. Vadág Balázs közéjük röhögött. — Marhák! A saját pénzeteket szórjátok! Kidobta a zsidót a söntésből és felszakította a pinceajtót. Helyeslően zúgtak. — Vadág Balázs lesz a bíró! Az uj biró rögtön a lakására parancsolta a pénztárt. Közben megjött egy csoport a városból, a gróf uradalmából. Vadág megmondta, hogy nem igy kell, ezek odaát már megtanulták, hogy kell- A tiz-tizennégy éves suhanc külön zsákmányt hozott és ugy kiabálta: — Olyan disznót hoztam magamnak, hogy kilencet fiadzik egy héten belül! 105