Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)
Dr. Barta István: Kassa és a magyar mult.
KASSA ÉS A MAGYAR MULT Irta: Dr. BARTA ISTVÁN K ASSA MÚLTJÁT, lelkiségét és életét sokféle szempontból vizsgálhatjuk, sokféle oldalról nézhetjük s vizsgálódásaink során számtalan olyan vonást találhatunk, amely Kassa magyarsága mellett bizonyít, de nem találunk egyetlen egyet sem, amelyből az derülne ki, hogy Kassa idegen test, idegen lélek lett volna az évezredes magyar életben. Története egészben véve olyan, mint bármelyik történeti múltú magyar városé, részleteiben pedig olyan momentumokat mutat fel, amelyek alapján a magyarság büszkén vallhatja magáénak. Kassa múltja magyar, mint bármely más magyar városé és jövő fejlődésének az útja sem lehet más, mint az, amelyen Szent István államalkotása halad előre. Kassát a magyarság alapította ; az oklevelekben szereplő Felső-Kassa vára és Alsó-Kassa falu, valamint a helynév maga is magyar eredetű, amint azt a legjobb nyelvészek megállapították. 1261-ben IV. Béla fia, V. István az addig magyar nemesek birtokát képező helységet a »hű kassai vendégek« (»fideles hospites de Kassa«) kezére adja. Ettől kezdve sokáig német jellegű város Kassa, azonban, mint a szepesi német sziget legdélibb települése, szerves érintkezésben áll a környező magyar vidékkel. Földrajzi helyzete folytán sem élheti azt az elzárkózott, önmaga felé forduló életet az itteni németség, mint az erdélyi szászok. Négy országrészt összekötő utak mentek ugyanis keresztül rajta, köztük a legfontosabb a Lengyelország felé vezető, hatalmas kereskedelmi forgalom lebonyolító vonala. A magyar államhatalom tehát mindig rajta tartja a szemét Kassán, kiváltságokkal támogatja, de arra is van gondja, hogy a gazdag város megfelelő áldozatokat hozzon a királyi kegy viszonzásául. Mint stratégiai pont is fontos ; a rajta átvezető utak miatt Felső-Magyarország kulcsának tekintik és így útjába esik mindazoknak a katonai eseményeknek, amelyek az országnak ezen a részén lejátszódnak. Polgársága ugyanazt a szerepet játssza az ország életében, mint általában a városi polgárság a középkorban. Származásában idegen népelem, amely a magyarság nagy többsége részére idegen életformát él és éppen ezért különleges, de nem ellenséges elbánásban részesül. A királyi hatalom pénzügyi egyensúlya nem kis részben az ő szolgáltatásain nyugszik ; ezzel szemben jogokat és kiváltságokat kapnak, amelyek biztosítják a nyugodt gazdasági fejlődést. Ennek ellenére gyakoriak az ellen22
