Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)

Dr. Barta István: Kassa és a magyar mult.

tétek köztük és a királyi hatalom között, amely, ha megvan hozzá az ereje és a tekintélye, igyekszik minél nagyobb mértékben kihasználni a város anyagi teljesítőképességét. Kassa város polgársága is szerves része a magyarországi polgári rétegnek, amely a középkor vége felé egyre izmosabban bontakozik ugyan ki, de az országos ügyekben még nagyon sokáig nincs meg a megfelelő súlya, mert a magyar társadalom struktúrája nem juttat neki politikai szerepet. Kassa ennek ellenére csakhamar vezető szerepet biztosít magának a felsőmagyarországi városok életében s országos fontossága túlnő a többi város szerényebb méretein. Az országos politika eseményei gyakran érintik, királyok fordulnak meg falai között, kíséretükben a magyarság elitje s nagyfontosságú döntéseknek a tanuja. Különösen jelentős Kassa és a nemesi Magyarország kapcsolatainak fejlődésében az a körülmény, hogy a magyar királyok Lengyelország felé irányuló politikájuk bázisául választják a várost. Gyűléseket tartanak itt, fontos találkozók, tanácskozások helyszínéül szolgál s a város állandóan magyar országnagyokkal, hadvezérekkel érintkezik, élvezi a királyi kegyet, amely nem bizonyul fukarnak a polgárság hű szolgálataival szemben. A Zsigmond halálától Mátyásig terjedő időszak zavaros küzdelmeiben Kassa az érett politikai okosságnak olyan példáit mutatta, amilyenre csak az országos politikával való állandó érintkezés tehette képessé a város vezetőségét. A több, mint egy évtizedig tartó felvidéki zavarok, Jiskra uralma, Erzsébet és Ulászló küzdelmei, az oligarchák kiskirálykodásai alig tesznek valami kárt Kassában s ebben az érdem nem a polgárság fegyverforgató erényeit illeti meg — noha ebben sem volt hiány — hanem sokkal inkább azt a politikai bölcsességet és előrelátást, amellyel a város vezetősége a küzdő felek között és a támadókkal szemben a maga érdekeit biztosítani tudta. Sokat emelkedett Kassa országos jelentősége Mátyás uralkodása alatt. Mátyás tudatos, határozott várospolitikát folytatott s az volt a célja, hogy a polgári réteg megerősítésével szerezzen támaszt és szövetségest a királyi hatalomnak a főúri réteg erejének megtöréséhez és az abszolút királyi hatalom megalapozásához. Ebben a törekvésében a Felvidéken különösen Kassára számíthatott, amely már eddig is tanújelét adta erejének és politikai szervezőkészségének azáltal, hogy a városi polgárság érdekeinek védelmére összehozta a felsőmagyarországi öt város szövetségét. Mátyás a privilégiumok egész sorával gazdagította ezeket a városokat, függetlenítette őket a vármegyék beavatkozásától s a tárnokszéken, a szabad királyi városok legfelsőbb törvénykezési fórumán megszűntette a nemesi ülnökök részvételi jogát. Két évre szóló pénzverési jogot is kapott tőle Kassa. A város egyébként állandó érintkezésben volt a királlyal, követei mindig az udvarban tartózkodtak s a király is gyakran megjelent falai között. 1460 őszén itt intézkedett a Poděbráddal való béketárgyalások tárgyában s a hagyomány szerint a kassai dómot vette mintául a Buda várában felépített Mátyás-templomhoz. Kassa vállalta magára Mátyás felszólítására annak a váltságdíjnak a tizenketted részét is, amelyet a szent korona kiváltásáért kellett fizetni Frigyes német császárnak. A király és a város közti viszony bensőségesnek mondható. Mátyás minden fontosabb országos eseményről értesíti kedves városát s gyakran fordul hozzá pénzbeli segítségért, nem egyszer személyes kölcsönt is vesz fel a várostól. Mátyás utóda, Ulászló alatt Kassa fegyverrel is megmutatja, hogy a magyarsághoz tartozik és nem közömbös számára az, hogy milyen király uralma alá tartozik. 23