Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Fejezetek egy kisebbségtörténelemből

Ä Fejesetek egy kisebbségtörténelemből i Hogy is kezdődött? A gyermek ezen a sámlin állott, s ebbe a falitükörbe bámult, és sírt. S így bámult bátyja - kezében katonaláda az ablak mögé akasztott történelembe. (Jaj, még megvan a keze, tapinthatná az arcom, még itt van a házban, melynek csontjai vagyunk, ketten a tükör-jelenben, háttal a történelemnek.) Aztán elindult, s valószerűtlen lett egyszerre, valószerűtlen, akár egy vázlat: két karja, háta, feje domborzatrajz, aztán már az sem: puszta vonalak, pontok egy ismeretlen táj térképén. 2 Volt szó, mit úgy tanultunk meg, hogy beleköltöztünk lakni. 278