Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Részlethalál

s minden döntésnél ekrazittá tömörülnek, ezer cserépre vetik szét szívem. A szárnyas ajtó mögött villamos sikkan, az épület homlokán világító betűk rohannak, Csőmbe, Goldwater - le-leperdül egy hír, az asztalok kocsányán szőlőszem vendégek ülnek,ragyognak, s mellettem erős, barna kezekkel szép lány fogja a kést meg a villát. S emlékeim mégis utánad löknek. Megmutattad magad, csak egy pillanatra, indulatom gránátként vetett száz darabra. Nyers fonalakra feslettem, s a szék meg se remegett alattam, senki sem figyelt fel rá, hogy egy emlékem kínban feladtam. (Kettős űrben, 1967) 267