Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Rácz Olivér - Titkor pör iratt

Családfa Apám szemén is régi nóta csillan. Van Dernáthék báljára vitte szép anyámat; anyám haján egy sárga rózsa villan - hogy vissza-visszaring apám szemén! és károg, de károg a holló a jegenyén . . . És sorra jönnek mind a régiek: ki kutat fúrt, ki várost épített, gyalult, sert főzött, vetett, aratott, ásott és vermelt, házfalat rakott, patkót készített, gereblyét, ekét, ki tollal rótta rímbe életét, ki bőrt cserzett, ki csótárt hímezett, üveget festett, képet színezett, harangot öntött, kaszát köszörült, gerencsér volt, hentes vagy fazekas, ki gyolcsot szőtt, ki zsákot foltozott, jó polgár volt vagy csélcsap szélkakas, ivott, dalolt, káromkodott, örült, vagy egyszerűen élt és dolgozott. 3. számú védekezés Jó itt a dombtetőn. Ha mélyebb lesz az este s a hold remeg szép Városom fölött, ide sugárzik majd a Dóm keresztje — szegény ember keresztje: harcos élet, harcos és szép, mert igaz és örök. Vörösfenyők tobzára csókot hint az éj. Valahol messze árnyék suhan a tompa égen át, és összesúgnak halkan a vadgesztenyefák. Töredelem és vallomás Ezért ülök itt fent, a dombtetőn. Még nem mondtam el mindent. Még van egy-két dalom, egy-két mesém és álmom is talán; 244