Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Rácz Olivér - Titkor pör iratt

szíved dalából fakadt énekem, te hagytad rám régen volt éjeken, mint Margit dalát s Valentin szép imáját, mint fürmenderék ékes rózsafáját a régi ház hűs, ódon udvarán. Eszmélés Odakint, odakint már hajnalcsillag ragyog, odalent, odalent nyílnak az ablakok: öntsetek gyorsan vizet az üstbe, ami füst, ami füst, csak a tűzhelyek hajnali füstje, mozdul az élet, rikkants, kakas, ébred a timár, ács, fazekas. Fogadkozás Szénnel, ecsettel, temperával. Jeltelenül, akár a tecske röpte, jelet rajzolni, jeltelent - örökre. Szívvel, konok nagy akarattal, örök küzdés a csökönyös szavakkal; mégis ez az, ami marad s örök. A homokórán századok peregnek. Utódok: jó hír! Jó hír az embereknek! Fecskepár száll a Városom fölött. (Hét, 1976) 245